A hagymahéj és a bodzabogyó házassága

Két éve már, hogy a hímestojásaimat növényi alapú festékekkel festem. Rengeteg kihívás és ötlet valósult meg azóta. Nagyon sok növényt ismertem meg és a környéken fellelhető festő növények nagy részét kipróbáltam már. 

Mostanában elkezdett foglalkoztatni, hogyan kombinálhatom egymással a növényi festéssel megismert  színeket. 

A legelső körben biztosra szerettem volna menni és a klasszikusokhoz nyúltam:

Vöröshagymahéj és bodzabogyó.

A világos színtől a sötétig elvet követtem. 

A hímeseket előbb a hagymahéjas festőlében festettem meg. Ennek az elkészítését nem is részletezném, mivel már egy korábbi blogbejegyzésemben írtam róla, de nagy hagyománya is van Magyarországon, így valószínű sokan ismeritek. 

Viasszal megírt hímest festettem vele,  így a hideg festőlé volt a barátom. 

A friss festékben a tojik egy éjszakát áztak. 

Két variáció is készült:

1.  amikor az alap hagymhéjszínű 

2. és amikor sötét kék, mondhatni fekete. 

 Mind a két esetben a hagyma volt az első lépés,  csak az egyik esetben nagyobb felületet kellett bevonni viasszal. :)

A hagyma narancsos-barnás színét rajta hagytam a fehér héjú tojásokon. A második festés előtt, ahogy azt már említettem, bevontam a hagymahéj színűre hagyni kívánt részeket viasszal és így került a bodza festőlevébe a toji egy éjszakára.

A bodzabogyókból erős kompótot főztem és timsóval savanyítottam. A bodza ilyenkor nagyon gyorsan fest kékre. Ha hosszabb ideig marad benne a lében a tojáshéj, akkor a színe egy idő után csillagos nyári éjszakák kékjét idézi meg.

Végül aztán jöhet az olvasztás és a fotózás ;)

Álomszép színeket eredményezett a két szín találkozása. 

A kollekció egyes darabjai szinte feketék lettek.

Mesterségek Ünnepén nagyon sokan rá is csodálkoztak, hogyan tudtam feketére festeni a természetes festékkel a tojásokat.

Persze nem mind lett fekete, van ami sötét kék maradt, de ettől csodálatos ez a folyamat.

Idén tavasszal fedeztem fel magamnak ezt a felvidéki mintakincset. Annyira izgalmas a körbe-futó csipke minta, amit a közepén egy egyszerű kis virág díszít. 

Persze egy kicsit rajta kell hagynom ezeken is a kezem és az ízlésem nyomát. :)

A mintákat megihlető irodalom: 
Monoriné Rohlik Erzsébet: A varázserejű hímestojás
Fekete Ildikó: Viasszal írt üzenet

Makoldi Sándorné: Tojásfestés hagyományosan