Hímestojás festése fagyallal

 

Jégvirágok kollekció

A fagyal (Ligustrum vulgare) az ajakosvirágúak rendjébe és az olajfafélék családjába tartozó bokros növény. Fő elterjedési területe Dél- és Kelet – Ázsiában, Ausztráliában van, Európában a közönséges fagyal honos. Ellenálló, igénytelen, szárazságtűrő növény, ezért előszeretettel ültetik hazánkban sövényként is. Levelei hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, sötétzöldek. Június, júliusban nyíló virágai illatosak, fehérek és az ágai végén fürtökben virítanak. A termései a virágok helyén fürtökben jelennek meg, zöldből sötét kékké és feketévé válnak és egész télen rajta maradnak a bokron. A madarak előszeretettel eszik meg őket, de emberi fogyasztásra alkalmatlan. A fagyal bogyóban található glikozid keserű ízhatású és a szervezetünkbe jutást követően gyomor- és bélgyulladást okozhat, ami hasmenést és hányást eredményezhet.

A fagyalbogyót nyár végén, de még inkább télen érdemes gyűjteni tojásfestéshez. Túraútvonalak, kiskertek, autóutak mentén nagyon sok helyen megtalálható ez a bokor. A nyár végén gyűjtött fagyalfőzettel is gyönyörű kék színt lehet elérni, de az én tapasztalatom az, hogy még jobb, ha egy kicsit megcsípi a fagy. A januárban szedett bogyók épp olyan szépek és egészségesek, mint a nyár végiek.

A főzet készítése előtt leszedtem a bogyókat a fürtről, kicsit leöblítettem és a tűzhelyre helyeztem. Miután felforrt, takaréklángon még kb. fél órát főztem a fagyalt. Közben figyeltem a bogyók álagát, és amikor már elkezdtek puhulni, komótosan szétnyomkodtam őket. Az elkészült a főzetet a bogyókkal együtt hagytam lehűlni, majd leszűrtem.

A festést külön kis poharakban végeztem, 1 dl festőlébe kevés timsót tettem.  A timsó a legismertebb, általánosan használt rögzítőszer, természetes só, kálium-aluminium-szulfát, fehér színű, kristályos anyag, vizes oldata savas kémhatású. Patikában, vegyszerboltokban kapható. Nem mérgező, de nem is ennivaló. (Kemendi Ágnes: Festés növényekkel) Nem változtat a festőlé eredeti színén, mégis szebbé, élénkebbé teszi azt.

A timsóval nagyon óvatosan kell bánni a tojás festés során, mert olyan savas környezetet tud teremteni, ami lemarja a tojás felső rétegét és így nem tudjuk elérni a kívánt színt. A timsós festőlével csodálatos színpalettát lehet megalkotni a világos kéktől az egész sötét kékig, ami szinte fekete,  attól függően hogy mennyi ideig tartjuk a tojást a lében. Nálam jól bevált módszer, hogy játszom a színekkel és egy tojáson több árnyalatot is megjeleníthetek. Az első a halvány kék, amit akár egy perc fürdetés után konzerválok a hímesen: kiveszem a festőléből, leitatom róla a nedveséget és a világosra hagyni kívánt rész befedem méhviasszal. Ezt még egyszer-kétszer megismétlem.

 

Érdekesség, hogy a kollekcióban található hímestojásokhoz csak fehér héjú tojásokat használtam, amelyeket mindig ugyanabban a festőlében festettem, ennek ellenére nem lehet teljességében azt mondani, hogy minden hímes színvilága tökéletesen egyforma. Bármennyire is igyekeztem, sokszor előfordult, hogy árnyalatbéli különbségek jelentkeztek az elkészült termékeken. Ez valószínű annak tudható be, hogy az adott héj honnan származik, a tyúk, amely tojta milyen környezetben élt, mit evett. Ezek a dolgok természetesen növényi festésnél, az eddigi tapasztalatom szerint, még inkább előjönnek, mint a kémiai alapú festékek használatánál.

Azt gondolom, hogy nagyon sok pozitívumot lehet felhozni a növényi festékek használata mellett, de leginkább azt, hogy közel nincs olyan környezet károsító hatásuk, mint a kémiai festékeknek. A mai trendek és sajnos a környezetvédelmi problémák is egyre inkább elő fogják hívni ezeknek a festési módoknak a szükségességet.

 

A kollekció kidolgozása során felhasznált irodalom:

 

·       Kemendi Ágnes: Festés növényekkel (Cser Kiadó - 2014)

·       Csuzi Enikó- Takács György: „Ejsze tojást festek?” (Képíró Bt. -2014)

·       Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások (Sipos Gábor - 1999)

·       https://www.3szek.ro/load/cikk/64187/a-fagyal-a-merges-termeszet

·       https://hu.wikipedia.org/wiki/Fagyal