Hímestojás festése hagymahéjjal

 

Hímestojás festése hagymahéjjal

Gyakran szoktam beszélgetésbe elegyedni műhelymunkák vagy bemutatók során a résztvevőkkel, akik szívesen mesélnek a saját húsvéti tojásfestési technikáikról. Az esetek 70-80 %-ban levélrátétes hímeseket készítenek, amelyet hagymahéj főzetben festenek meg. Nem véletlenül terjedt el ez a színező anyag a társadalomban. A hagymahéj minden háztartásban elérhető, hiszen nagyon sok ételünk alapanyaga, főzetének készítése szinte elronthatatlan és csodálatosan fest.

Őszintén? Én magam is beleszerelmesedtem a hagymahéjas színezésbe, mert hibátlanul festett és nagyon ízléses és erős színeket tudtam vele elérni. Természetesen először ennél a növénynél is végig próbáltam az általam eddig ismert adalékanyagokat és az ecetet is. Az így készült hímesek színei aztán a következő módon alakultak:

Ecet - narancssárga

Timsó – mustársárga

Rézgálic – sárgás - barna

Vasgálic- sötétbarna, majdnem fekete 

(A timsó, a rézgálic és a vasgálic mérgező anyagok, az ünnepi asztalra ne ilyenekkel készült hímeseket tegyünk.)

 Mivel két szín hihetetlenül megtetszett, született is belőle egy-egy komolyabb kollekció. Az egyik az ecetes festőlével készült míg a másik a timsós lett.

 Először is érdemes összegyűjteni minél több hagymahéjat. Én úgy készítettem, hogy a szárazanyagot fazékba tettem és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. Lassú tűzön  főzni kezdtem kb. 30-40 percet. Utána hagytam kihűlni. A hideg festő levet leszűrtem és beleöntöttem a kis festőpohárkáimba. Ahogy azt már említettem fentebb az egyik adagba timsót a másikba ecetet tettem. Egyikből sem szabad sokat tenni, mert ha hosszabb ideig van a tojás a festőlében, megmarja a felső rétegét.  Nehéz két egyforma hímest készíteni. Sokat számít, hogy mennyi ideig van a festőlében. Amikor csak egy néhány percig fürdőzött benne, halvány sárgát és halvány téglaszínt kaptam, ha viszont ott maradtak egész éjjelre, ugyan ezeknek a sötétebb, mélyebb változata jelent meg a hímeseken. A tojáshéj színe is sokban befolyásolta a végeredményt. A hófehéreket egyértelműen nehezebb volt megfesteni, mint a bézs színűeket.

Felmerült benned a kérdés, hogy lett két színű a hímes? Amikor kivettem a tojást először, a néhány perc áztatás után a festőléből, az teljes egészében világos lett. Száradás után beviaszoltam azokat a részeket, amelyet erre az árnyaltra akartam hagyni, majd visszament fürödni a hagymalébe.

Egy érdekesség: amikor elkészülök és olvasztom le a viaszt a tojásról a folyamat végén, érezni lehet a festőnövény illatát, de csak a héj melegítésének a hatására, után újra eltűnik. Szóval a hagyma igen érdekes volt. :)