A napsugár öröksége a kertben: a menyecskeszem
Szeretem a vágott virágot az asztalon, szeretem, hogy színes pöttyökben ott van a sok-sok kis bokor a teraszon.
Engem nem szabad beengedni a kertészetbe, mert onnan sosem jövök ki virág nélkül, még ha nem is azért megyek. Így akadt a kezembe egy alkalommal a egy kis bokor szikrázóan sárga és borzos menyecskeszem. (Coreopsis grandiflora)
A magyar nyelvben többféle nevével is találkotóztam: menyecskeszem, mézvirág, szépecske.
Az őshonos amerikai törzsek körében a menyecskeszem (különösen a Coreopsis tinctoria) kiemelkedő szerepet játszott. Élénk sárga, narancs és vörösesbarna virágaiból kiváló természetes festékeket nyertek fonalak, textíliák és kosarak színezésére, így mélyen beépült a mindennapi életükbe és művészetükbe. Emellett bizonyos fajokat gyógyászati célokra is használtak, például emésztési problémák vagy belső vérzések kezelésére.
Az európai felfedezők a 18. század végén ismerték meg a Coreopsist, és hamarosan meghódította a kerteket. A növény tudományos neve, a "Coreopsis" a görög "koris" (poloska) és "opsis" (kinézet) szavakból ered, a magok formájára utalva.
Könnyű gondozhatósága, hosszú virágzási ideje és számtalan élénk árnyalata – a napsárgától a mélyvörösig – miatt gyorsan kedvenccé vált. Ma is az egyik legnépszerűbb évelő és egynyári virág a világon, amely nem csupán a szívünket dobogtatja meg szépségével, hanem a méheket és pillangókat is magához vonzza, segítve ezzel a beporzást.
Gondozása egyszerű: sok napfényt és jó vízelvezetésű talajt igényel, az elnyílt virágok visszavágásával pedig folyamatosan ontja majd újabb és újabb virágait, egészen az első fagyokig. És ez az én szerencsém, mert a a szép virágatit levágom és megfőzöm festőlének vagy megszárítom.
A festőlé receptje:
Irodalom:
Kemendi Ágnes: Festés növényekkel
Megjegyzések
Megjegyzés küldése