A gyalog akác

Ámorakác - ezen a néven is emlegetik ezt az igazán szép színkombinációval rendelkező növényt az irodalomban. De csak közerlől ilyen különleges, ha az útról nézem az útszéli bokrokat, bizony rászolgált a közismert nevére a gyalogakácra. Semmilyen kis megjelenése, burjánzó zöld bokrai nem a legcsábítobb látvány. Nem véletlen, hogy a mögöttük megbújó pipacs mezőkről több fotó terjed a közösségi médiában. 

Én sem vettem volna észre, ha egyszer nem állok meg jómagam is pipacsot fotózni. 

Erős lila színe gyanussá vált, mert a lila virágok szép zöldet festenek. Szedtem is belőle egy keveset és nem is csalódtam.

De mi is ez a bokor? 

A gyalogakác (Amorpha fruticosa) egy Észak - Amerikából behurcolt inváziós akác faj. 

Borzasztó gyorsan terjed, sűrűn nő és semmi nem marad meg alatta:

se fű, se semmilyen más aljnövényzet. 

Előnye, hogy az ágaiban, törzsében található illóolaj tartalom miatt igen magas a fűtőértékke. Virágából pedig mézet készítenek. 

Azt olvastam, hogy a méze világosabb és olcsóbb mint a sima akácé. 

Amikor a közismert fehér akác elfagy, a méhészek ezekhez a bokrokhoz telepítik ki  a kaptáraikat.

Leginkább utak mentén terjedt el, de említésre méltó mennyiségben található meg a Tisza tó környékén is.

Miért figyeltem fel rá?

Virágzatának erős lila színe miatt. Köztudott, hogy a lila virágok szép zöld színre festik a hímestojást, mint például az orgona (Syringa vulgaris), illatos ibolya  (Viola odorata).

Persze gyorsan utána néztem az általam követett hímestojás festők körében, hogy van-e már tapasztalat ezzel a növénnyel és legnagyobb meglepetésmre, megérzésem valósnak bizonyult.

Többen is kipróbálták már és timsó hozzáadásval igazán izgalmas zöld színt fest.

A festő levet a klasszikus módon készítettem el. 

(A kis piros zomácozott lábasomba egy maréknyi virágot tettem, felöntöttem vízzel és megfőztem. Ezt sem kell órákig párolni, én az első bugyborékig forraltam, majd hagytam kihűlni a virágokon a levet, utána leszűrtem és hozzá adtam a kevéske kis timsót.)

Volt egy érdekes megfigyelésem, amit az utóbbi időben több festőlénél is észrevettem. 
Erősebb színt érek ela legalább egy napot állt festőlével mint, a frissekkel.

Ha harmad napra már nem fest olyan intenzíven a lé, érdemes egy kis ecetet hozzáadni, mert sokszor mintha új erőre kapna ezután a festék.

Ezekből a virágokból most el is rakok egy jókis adagot, mert a következő sárközi kollekcióhoz ez a zöld igazán mutatós lesz. :)

!!!(Ne feledd, a timsó nem mérgező, de nem is ennivaló. 

Hímestojás festőlevet mindig úgy készítsünk, hogy körültekintően megismerjük a növény és a felhasznált anyagok tulajdonságait. 

Ennivaló hímestojáshoz nem használunk veszélyes alapanyagokat)!!!