Kokárda virágos hímesek
Engem a természet izgalomba hoz, szépsége mindig elbűvöl, folyamatos intellektuális élményt nyújt. A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni.
David Attenborough
A kokárdavirág (Gaillardia) az őszirózsafélék családjába tartozó egyéves vagy évelő növény.
Észak- és Dél-Amerikában honos, szárazságtűrő fajai mellett, számos hibrid is található kerti termesztésben.
A nemzetség tudományos nevét M. Gaillard de Charentonneau-ról, a botanika 18. századi patrónusáról kapta. Köznapi neve a kokárdához való hasonlóságára utal.
A kokárda virágból már készítettem korábban is festőlevet. Irina Mehalevicsnél olvastam róla, hogy szép zöldre festi a hímestojásokat.
(Irina Mehálevics ismert ukrán tojásíró, aki a hímeseit növényekkel festi és erről még egy csodaszép könyve is megjelent.)
Kapóra jött nekem ez a növény, mivel a készülőfélben lévő sárközi mintájú hímestojásaimhoz kerestem a megfelelő zöldemet.
A kollekció tehát egy kis kísérletezés okán jött létre.
Világos, nem fehér, héjú tyúktojásokat választottam "festővászonnak". A megírt tojásokat először zöldre festettem.
Nem volt sajnos egyszerű ez a folyamat. Az első főzetből négy pohárba szétosztható mennyiség készült. A festés írtó lassan ment. Egy egész napig festettem a hímeseket, amiből szép májusi zöld tojik lettek.
De aztán ez a festőlé több tojást nem volt hajlandó megfesteni.
A hímestojás azon részeit, amelyeket zöldre szerettem volna hagyni, befedtem viasszal és ezeket a darabokat egy gyors ecetfürdőbe tettem. Nem tartottam sokáig a 20 %-os ecetben, annyi volt csak a célom, hogy a zöld színt a nem kívánt részekről eltávolítsam.
Nem akartam ugyanis, hogy a hagymalé ráfessen a zöld alapra, a hagyma eredeti színét szerettem volna megmutatni a hímesen.
Érdekesség: A növényi festékek sokkal gyorsabban leoldódnak az ecetes fürdőtől,
mint a hagyományos tojásfestékek.
Néhány hímestojás kétszer is fürdőzött a hagymalében, hogy két barna árnyalatot is meg tudjak rajtuk jeleníteni.
Mivel elég kevés toji készült, de ez a barna-zöld színkombináció megtetszett, megint belevágtam egy újabb körbe. Szinte az összes elhervadt vagy hervadás közeli virágot begyűjtöttem és főztem még egy adag festőlevet.
És láss csodát, egy jóval mélyebb zöld színt eredményezett az új kokárda virágos festőlé, sőt, ezzel az adaggal sikerült több tojást is megfesteni.
Persze itt sem kaptam két egyforma színű hímest.
Mindig rácsodálkozok, hogy miért nem tudok ezekből az alapanyagokból ugyanolyan árnyalatokat előcsalogatni. De lehet ezt még sok-sok kísérletezés után sem fogom megmondani. Minden esetre a kíváncsiságomat továbbra is fenntartja.
Irodalom:
Iréná Méhálevécs: Ukrán népi hímestojás
Megjegyzések
Megjegyzés küldése