A tulipán


A legtöbb vadon élő tulipán faj  Közép-Ázsiában található meg, de vannak szabadon virágzó példányaik a Közel- valamint a Távol-Keleten és bármilyen hihtelen a Európában is:  méghozzá négy faja is a Déli - Kárpátokban. Ezen azért csodálkoztam el, mert nem egy helyen hallottám már az 1600-es években kirobbant tulipánlázról. Akkoribban ugyanis egy tulipán hagymáért egy házat vagy akár egy birtokot is lehetett venni, mert Európában annyira ritkaságnak számított. 

Ez a virág a luxus jelképe volt. 

A fertődi Eszterházy kastályban magam is láttam hasonló formájú tulipán vázát. A váza arra szolgált, hogy minden lyukba egy-egy méregdrága tulipánt tettek és így a csokor még nagyobbnak és gazdagabbnak hatott.
(Kép forrása: Answer.hu)

A tulipánt egyébként 1555-ben a bécsi udvar isztambuli nagykövete hozta be Nyugat-Európába az Oszmán Birodalomból. III. Ahmed szultánnak ugyanis szokása volt, hogy fontos és előkelő vendégeinek tulipánhagymát ajándékozzon.

Ma már majdnem 4000 fajtája ismeretes, hazánk szinte minden kertjében megtalálható sok színű és méretű vátozata. Nem véletelenl tehát, hogy a magyar népművészetben is olyan fontos szerepet fogalal. 
A tulipán a nőisség és a szerelem szimboluma.


Van egy kedves ukrán tojásíró hölgy, akinek követem a mukásságát a közsségi média felültén. 
Tavaly láttam már nála, hogy próbálkozott a tulipán szirmával történő színezéssel. Szóval volt egy évem, hogy lelkileg is rákészüljek erre a festésre. 

A koncepcióm az volt, hogy semmiképpe sem szerttem volna ezeket  a tulipánokat vágott virágra szakosodott kereskedelmi egységben mgvásárolni. Inkább egy kerti csokrot preferáltam. Végül egy nénitől vettem a piacon hagyományos piros tulipánokat. 
Sajnos a csokor pompját nem sokáig élvezhettem, mert a friss szirmokat még aznap megfőztem . 
(Mit szóltak volna volna az Eszterházy hercegkisasszonyok, ha ezt látják? )

Nem lett sok festőlevem, de ami volt, az szépen festett.
Két részre osztottam: 
Az egyikbe nem tettem semmilyen adalék anyagot. Ez szürkés-kék lett. 
A másikba timsó került. Ennek csodálatos zöld színe lett.

Itt szeretném kihangsúlyozni, miért is szeretem ajánlani a timsót a festőlevekhez.
Leginkább akkor tartom fontosnak, amikor valaki csak ismerkedik, barátkozik a növényi festéssel. 
Bár vannak olyan növények, melykhez egyáltalán nem kell adalékanyag, (pl.: hagymahéj) nagyon sok festőlének kimondottan jót tesz, ha kerül bele valami plusz, mert erősebb, élénkebb színt eredményez. 
Amikor már valaki rutinosabb ebben a témában, nyugodtan kísérletezhet. De az első idők eredményei véleményem szerint nagyon meghatározóak lehetnek. 

Szóval csak bátran, merjük kipróbálni új dolgokat. 


!!!(Ne feledd, a timsó nem mérgező, de nem is ennivaló. 
Hímestojás festőlevet mindig úgy készítsünk, hogy körültekintően megismerjük a növény és a felhasznált anyagok tulajdonságait. 
Ennivaló hímestojáshoz nem használunk veszélyes alapanyagokat)!!!

Irodalom:
Rapaics Rajmund: A magyarság virágai





 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések