Növényi színezékek tartósításáról

Többen kérdeztétek már, hogyan tartósítom az elkészített növényi tojásfestéket.

Hát az a válaszom, hogy sehogy. 

Ha elkészítem a festéket, amíg lehet használom, aztán pedig kiöntöm.

Nem szennyezem vele a Földet, mert természetes :)

A titok az, hogy nem a festéket kell tartósítani, hanem az alapanyagokból kell okosan raktározni. 

Erre a leggyakrabban két megoldás lehetséges: 
szárítás
fagyasztás

Nagyon jól át kell gondolni, melyik növényt hogyan érdemes tartósítani, mert minden eljárásnál benne van az a lehetség is, hogy az eredeti állapot módosulása esetén módosul a festőlé színző hatása is. 
Pl: A bodza csodálatos lilás kéket fest. 

Amikor friss, nálam inkább a kékes szín dominál, fagyasztva már inkább lilás. 

Szárítottam is bodzabogyót, el is készítettem belőle a fstőlevet, de már a színén láttam, hogy ez nem azt a színvilágot fogja hozni, amire vágyok, így ki sem próbáltam.

Szóval a bogyós növényknél biztos eljárás a fagyasztás: 
Bodza  (Sambucus nigra)
Eperfa (Szederfa) (Morus nigra)
Varjútövis (Rhamnus cathartica)
Szeder (Rubus)
Áfonya  (Vaccinium)

Még ebbe a felsorolásba bekerülhetne a fagyal bogyó is, de azt télen jó szedni, amikor már kicsit megcsípte a fagy,  én nem raktározom. Ilyenkor felhasználom és az év további részében más növényekkel festek.

Szárazon raktározható: 
Büdöske (Tagetes)
Sáfrnyos szeklice (Carthamus tinctorius)

Festőbuzér (Rubia tinctorum)

Hibiszkus virág (Hibiscus sabdariffa) 

Orbáncfű (Hypericum)

És vannak növények amelyeket eleve szárazon gyűjtök: 

tölgyfagubacs, égerfa toboza, hagymahéj, kávé, fekete tea. 

(utóbbiakért szerencsére nem kell az erdőbe menni.)