A növényi tintáról

Még nem is olyan régen a népi kultúrában szinte mindenki ismerte azokat a növényeket, amelyekkel meg lehetett színezni a gyapjút, a különböző fonalakat és akár a hímestojást is. Ez a tudás az iparosodást követően szinte teljesen eltűnt. Én magam sem tudom felidézni, hogy ismertem-e más növényi színezőt, mint a hagymahájat, amit nagymamám a húsvétkor használt előszeretettel. 

 A növényi festékekkel tavaly nyáron kezdtem el ismerkedni és azóta hihetetlenül sok festőnövényt ismertem meg. Profilomból adódóan főleg tojásfestéknek használtam őket, de a felhasználási lehetőségeik is napról - napra tágulnak a számomra. 

A növényi tinta készítésével már  szemezgettem egy ideje, de idén nyáron már az is felkerült a palettámra. 

A tinta elkészítésének a receptjét kutatva rá kellett jönnöm, hogy ez ügyben magyar forrásra nem igen támaszkodhatok, így maradtak az angol nyelvű oldalak. Szerencsémre találtam is egy könnyed és klassz oldalt, ahol  legalább a kezdeti lépéseket ki tudtam  lesni, miután pedig beszereztem a szükséges alapanyagokat, indulhatott is a tinta gyártás.

Pedig a növényi tinta készítése nem is olyan ismeretlen itthon sem. A középkorban ugyanis a szerzetesek anyagi  források hiányában sokszor készítették maguk ezeket tölgyfa gubacsból vagy az égerfa áltobozaiból. Sőt az arany színt szükség esetén sáfrányos szeklicével helyettesítették. Ezenfelül persze, hogy még színesebbé tegyék az írásaikat, különböző bogyók és virágok főzeteiből is készítettek tintát.

Ha te is kedvet kaptál a tinta készítéshez, érdemes lesz beszerezni az alábbi eszközöket: 

- valamilyen festőnövény

- kis zománcozott lábas

-  kávé filter és szűrő

- gumi arábikum 

- szegfűszeg illóolaj

- só, timsó, ecet (receptje és festőnövénye válogatja melyik felel meg)

Ha mindezek megvannak, kezdődhet is a tintagyártás. 

Forrás: 

http://www.tabulas.hu/cedrus/1999/11/foldon.html