Természetesen sárközi 1.

Sok-sok éve már halogatom ezt az izgalmas és technikailag bonyolult projektet: 

egy fészekaljnyi sárközi hímestojás megfestését.

De miért is különleges ez a mintakincs? 

Ki merem jelenteni, hogy a magyar tojásdíszítési technikák legszínesebb hímesei a sárközi asszonyok kezeiből kerülnek ki. 

Ezeknek a tojásoknak már a megírása sem egy egyszerű feladat, de a legnagyobb kihívás a folyamatban a sok szín megfestése.

A feladat bonyolultsága már a munka megkezdése előtt megmutatkozott, ugyanis egyáltalán nem volt könnyű ráéreznem az eredeti sárközi hímestojás mintákra.

Szerencsére vannak remek tojásíró barátaim, akik iránymutatásával meg tudtam találni azokat a motívumokat, amelyekkel elindulhatott a tojásdíszítés.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy külön kiemeljem,  Dr. Lehel Péterné Piroska munkásságát, ugyanis rengeteg inspirációt nyújtott számomra az a mintakincs, amelyet az interneten a nevére rákeresve találtam. 

( https://www.tolnaart.hu/lehel/ és https://aszakkor.hu/oktatok/dr-lehel-peterne-piroska )

Valamint az alábbi könyvek is nagy hatással voltak rám:

Monoriné Rohlik Erzsébet: A varázserejű hímestojás
Fekete Ildikó: Viasszal írt üzenet

Hála és köszönet minden alkotónak, akik ezt a mintakincset feldolgozták és közkinccsé tették.

A kísérleti projektem lényege, hogy a tojáson található temérdek színt, 

mind növényi festékekkel érjem el.

Itt szeretném is rögtön felhívni a figyelmet arra, hogy az írott tojásokat 

csak hideg festőlében tudom megfesteni, 

mivel a meleg főzetekben azonnal károsodna a felvitt viaszréteg. 

Így a meleg festékek jótékony és gyorsan festő hatására itt nem számíthattam.

Az első festésnél a megfelelő sárga szín létrehozását tűztem ki célomul. 

Erre a legmgfelelőbb alapot szerintem a

 vöröshagymahéj (Allium cepa) + timsó kombináció adta.

 

Versenyben volt még a büdöske (Tagetes) (bársonyvirág) főzete is, de nekem ez a növény kissé zöldes- sárga árnyalatot fest a tojásra.

A választásnál az is szempont volt, hogy a jó alapja legyen a következő piros rétegnek.

Sajnos a tökéletes piros réteg egyelőre elmaradt. 

Két növényt próbáltam felhasználni a piros  megfestésére, de egyik sem lett az igazi. 

-  Az egyik a vöröshagymahéj (Allium cepa) önmagában, adalék nélkül. 

Ez egy erős narancssárga, már-már inkább barnába hajló hatást eredményezett.

-  A másik a festőbuzér gyökér (Rubia tinctorum) volt, ami nagyon biztatónak tűnt, de végül mégis inkább narancssárga színvilágot eredményezett.

(Azóta tudom, hogy érdemes a főzésnél nagyon figyelni a hőfokra és maximum csak 60 C 

fok-ig menni fel, semmivel sem tovább.)

Mindkét festékben egy éjszakát álltak a tojások.

                          A színek azért harmónikusak lettek, aminek nagyon örülök, 

                                             de az igazi piros még várat magára.

        A további lépésekről pedig egy következő blogbejegyzésben mesélek még.